2017. június 20., kedd

Előadás a Múzeumok Éjszakáján

Szombaton (2017. június 24-én) 19. órától „Kitaibel Pál élete és öröksége” címmel tartok előadást Budapesten, a Magyar Természettudományi Múzeumban.
Minden érdeklődőt szívesen látok!

2017. június 15., csütörtök

Ismeretterjesztő cikk az erdei orchideákról



A Mi erdőnk című újságban megjelent a “Kosborok az erdőkben” című, színesen illusztrált ismeretterjesztő cikkem. A teljes közlemény letölthető innen.

2017. június 14., szerda

Ismeretterjesztő cikk a herbáriumok hasznáról

Az Élet és Tudományban két hete megjelent cikkben a herbáriumok históriáját foglaltuk össze, az e heti számban megjelent írásban pedig a hasznukról lehet olvasni.

Napjainkban a digitális technikának köszönhetően a növénygyűjtemények feldolgozásában és felhasználásában is új dimenziók tárulnak fel. A herbáriumi lapokról készített nagyfelbontású digitális másolatok, valamint a példányokhoz kapcsolódó információk adatbázisba rendezése lehetővé teszi a gyors, egyszerű keresést és adatgyűjtést. Ezek az adatbázisok egyre több esetben online szabadon hozzáférhetők, ami nagy tömegű, hosszú távú tér- és időbeli adatsorok összeállítására kínál lehetőséget. Az adatok tetszés szerinti csoportosíthatóságával, kereshetőségével az online elérhetőség forradalmasította a herbáriumok sokrétű felhasználását.

Hivatkozás
Takács A., Nagy T., Molnár V. A. (2017): A herbáriumok históriája és haszna 2. Mire jók a növénygyűjtemények? – Élet és Tudomány 72(24): 752–754.

2017. június 13., kedd

Cikk az Aquatic Botany című folyóiratban

Megjelent ’The rare aquatic angiosperm Elatine gussonei (Elatinaceae) is more widely distributed than previously thought’ című rövid közleményünk az Aquatic Botany című folyóiratban.
 
Összefoglalás
Az Elatine gussonei (Sommier) Brullo et al. mediterrán időszakos tavacskákban élő növény, amelyről korábban úgy tartották, hogy Lampedusa szigetén és a máltai szigetcsoporton fordul elő. Az E. gussonei elterjedésének tisztázása céljából 12 herbáriumban vizsgáltunk Elatine-példányokat, és nyolc terepi felmérés végeztünk mediterrán országokban. Eredményeink alapján a nemzetségen belüli rendszertani bizonytalanságok és határozási nehézségek miatt az E. gussonei populációkat figyelmen kívül hagyták a mediterrán térség jelentős részében. Herbárium revízió során dokumentáltuk a faj előfordulását Portugáliából, Spanyolországból, Franciaországból, Algériából, Egyiptomból, Ciprusról és Izraelből. Emellett a terepvizsgálatok során Ciprusról, Marokkóról és Spanyolországról találtuk populációt. Sértetlen E. gussonei magokat találtunk Dél-Spanoylországban gyűjtött nyári lúd (Anser anser) székletmintákban. Mindez azt sugallja, hogy az E. gussonei jelentős kapacitással rendelkezik a hosszú távú endozoochór terjedésre.
 
Az Elatine gussonei megjelenési formái különböző termőhelyeken
 
Az Elatine gussonei termőhelyei. A-B : Lampedusa, C: Szicília, D: Spanyolország, E: Marokkó. 


 
 
 
 
 
 
 
 
Hivatkozás
Takács A., Molnár V. A., Horváth O., Sramkó G., Popiela A., Mesterházy A., Lovas-Kiss Á., Green A. J., Löki V., Nagy T., Lukács, B. A. (2017): The rare aquatic angiosperm Elatine gussonei (Elatinaceae) is more widely distributed than previously thought.– Aquatic Botany 141: 47–50.

2017. június 3., szombat

Ismeretterjesztő cikk a közutak élővilágra gyakorolt hatásáról

Megjelent a Természet Világa című folyóirat legfrissebb (júniusi) számában Fekete Rékával írt ismeretterjesztő cikkünk Az utak hatása az élővilágra címmel. Az írás igyekszik dióhéjban összefoglalni a közutaknak és a forgalomnak az élőhelyekre és élőlényekre gyakorolt hatásait és emellett röviden beszámolunk néhány a témával kapcsolatos saját eredményünkről is.
 
Hivatkozás:
Fekete R. & Molnár V. A. (2017): Az utak hatása az élővilágra. - Természet Világa 148(6): 268-270.

2017. június 1., csütörtök

Ismét egy bíztató történet

A temetőkben található természeti értékek megőrzése által megkívánt kezelés és napjaink társadalmi elvárásai a legtöbb esetben nem esnek egybe. Manapság például a temetőkben általános a rendszeres és gépesített fűnyírás, ami egyes ritka növényfajok fennmaradását nem teszi lehetővé (igaz: másokét igen). Nemrégiben beszámoltam egy bíztató történetről. Most álljon itt egy másik. Két éve bukkantunk rá egy hegyaljai temetőben a fokozottan védett gyapjas csüdfű (Astragalus dasyanthus) néhány tengődő, lefűnyírózott tövére. A területileg illetékes Nemzeti Park Igazgatóság és az önkormányzat együttműködésének köszönhetően tegnap meglepetésemre teljesen más kép fogadott. A gyönyörűen virágzó csüdfű-példányokat jelölő talajba szúrt botok körül nem "berregték le" a gyepet. Köszönet érte mindenkinek, különösen Zsólyomi Tamásnak!


Így is lehet!




2017. május 31., szerda

Cikk a PeerJ című folyóiratban

Megjelent az európai látonyafajok magmorfológiai jellemzőiről írott cikkünk a PeerJ című folyóiratban. A közlemény letölthető innen.

Az Elatine L. nemzetség kb. 25, kistermetű, lágyszárú, efemer vizekben élő fajt foglal magába. Minden faj kétéltű, és nagyfokú morfológiai változékonyság jellemzi. A magmorfológia jelentőségét az Elatine rendszertanában számos szerző hangsúlyozta. A mag görbületének mértéke és a maghéj retikulációját hagyományosan nagyon fontosnak tartják a nemzetség egyes fajainak felismerésében. A tanulmányban 10 Elatine faj (beleértve az összes európai őshonos taxont) mag-morfometriai jellemzőit vizsgáltuk, az egyes fajok két–három populációjából származó minta alapján. A populációnként 24–50 magot vizsgáltunk, és összesen 1260 pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM) készült képet vizsgáltunk. Összesen hat paramétert mértünk a SEM képektől. Vizsgálataink alapján a magvak morfológiai változatossága jelentős mértékű, mind a fajok, mind a populációk között. A diszkrimináció-analízis kimutatta, hogy mind a hat vizsgált jellemző jelentősen elkülöníti a vizsgált populációkat (λ = 0,001, p <0,001). A legnagyobb mértékű elkülönítést a maghéjon egy sorban található gödrök száma, a mag görbületének szöge adja. Ha a fajok elkülönítése kizárólag magok alapján történik, különösen akkor, ha csak néhány magot vizsgálnak, akkor a következő fajpárok könnyen összetéveszthetők: E. alsinastrum és E. orthosperma, E. hexandra és E. macropoda, E. campylosperma és E. hydropiper, valamint E. gussonei és E. hungarica. Közreadjuk a fajokat a magok alapján elkülönítő határozókulcsot.
 
Az Elatine campylosperma, E. gussonei, E. hydropiper, E. hungarica, E. macropoda magjainak sokfélesége. Méretvonal = 200μm

Az Elatine orthosperma, E. alsinastrum, E. brochonii, E. hexandra, E. triandra magjainak sokfélesége. Méretvonal = 200μm

Hivatkozás
Popiela A., Łysko A., Białecka B., Bihun M., Sramkó G., Staroń W., Wieczorek A. & Molnár V. A. (2017): Seed morphometric characteristics of European species of Elatine (Elatinaceae). – PeerJ 5: e3399. DOI 10.7717/peerj.3399

2017. május 30., kedd

Ismeretterjesztő cikk a növénygyűjteményekről

Az Élet és Tudomány című hetilap e heti számában jelent meg A herbáriumok históriája és haszna’ c. két részes ismeretterjesztő cikkünk első írása. A herbáriumok készítése mintegy fél évezredes múltra tekint vissza. A cikk a történeti vonatkozásokat igyekszik áttekinteni, megtudhatjuk például belőle, hogy hány leíratlan faj rejtőzködhet a herbáriumokban. Megismertetjük az Olvasót a herbárimokban használatos szakkifejezésekkel és azokkal a műkedvelő és autodidakta botanikusokkal (volt közöttük olajbányász éppúgy, mint törvényszéki bíró vagy műbútorasztalos), akik meghatározóan járultak hozzá a magyar herbáriumok gyarapításához. A herbáriumok felhasználása sokáig a növényfajok alaktani tulajdonságainak, valamint elterjedésének dokumentálására korlátozódott, de napjainkra bebizonyosodott, hogy ezek a gyűjtemények felbecsülhetetlen tudományos értéket képviselnek és felhasználási lehetőségeik messze túlmutatnak a klasszikus botanika határain. A két hét múlva megjelenő folytatásban arról lesz szó, hogy a milyen tudományterületek és mi mindenre használhatják a herbáriumokban megőrzött információkat.
 
Hogyan készítsünk herbáriumot?
(avagy egy terjedelmi okok miatt a cikkből kimaradt ábra)


A herbáriumkészítés terepen a kiszemelt példány begyűjtésével kezdődik (1). A régi botanikusok gyűjtőszelencében (2) szállították a példányokat, manapság könnyebbséget jelent a nejlonzacskó. A szép herbárium készítéséhez fontos a példányok gondos preparálása (3), préselése (4) és az itatóspapírok cseréje. A felragasztott, gyűjtési adatokkal felcédulázott lapokat (5) rendszerezve kerülnek a gyűjteménybe (6). – Nagy Timea rajzai.


Hivatkozás
Nagy T.,Takács A., Molnár V. A. (2017): A herbáriumok históriája és haszna 1. A szárított kerttől a modern gyűjteményekig. – Élet és Tudomány 72(22): 687–690.

2017. május 23., kedd

Tiszántúli temetők tokafékei



A Tiszántúl nem tartozik hazánk orchideákban (tokafékekben) leggazdagabb tájai közé… Ennek fényében aligha meglepő, hogy mindeddig csupán egy kosborfélét találtunk e táj számtalan megvizsgált temetőjében. 

A hajdúszoboszlói köztemető telepített tölgy-állománya alatt százas nagyságrendben díszlik a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium)
Ám az idén végre sikerült rábukkanni egy újabb faj jelentős állományára, mégpedig arra  a növényre, amelyre már régóta számítottam...


Berettyóújfalu ótemetőjében ezerszám található
az agár sisakoskosbor (Anacamptis morio) - mellette sziki kocsord (Peucedanum officinale) levelei



2017. május 22., hétfő

Orchideák úton-útfélen

Az orchideák híresek arról, hogy rendkívül apró és széllel könnyen terjedő magvaik révén gyakran jelennek meg különböző másodlagos termőhelyeken, például felhagyott homok- és kőbányákban. A mostani bejegyzésben egy másik jellegzetes ember által létrehozott orchidea-élőhelyet mutatunk be: az útszegélyeket.
Az utak padkáját, szegélyét legtöbbször kaszálják és ez a tevékenység 'kordában tartja' a többnyire kis versenyképességű kosborfélék kompetítorainak számító más növényeket. Amennyiben az út olyan természetközeli élőhelyeken halad át, ahol orchideák is találhatóak, nem egyszer előfordul, hogy az útbevágásokban,  útpadkákon jóval nagyobb egyedsűrűségben és példányszámban találhatjuk a kosborféléket, mint eredeti élőhelyeiken. A közutak mellett legjellemzőbben megtelepedő orchideák közé tartoznak a bangók, a sallangvirágok és a kosborok.



Ophrys garganica virágzó példányai Toszkánában
 
Méhbangó (Ophrys apifera) Portugáliában
 
Ophrys benacensis a Garda-tó környékén, Észak-Olaszországban
 
Himantoglossum robertianum a Tengerparti Alpokban, Dél-Franciaországban
 
Sarkantyús sallangvirág (Himantoglossum calcaratum) Bosznia-Hercegovinában
 
Janka-sallangvirág (Himantoglossum jankae) Észak-Görögországban
 
Adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) Magyarországon
 
Az erdei orchideafajok közutak menti felbukkanása ritkább esemény, de ez is előfordul, mint a képen látható kardos madársisak (Cephalanthera longifolia) esetében Szardínia szigetén
 
Több év óta foglalkozunk az útszegélyek és útbevágások orchideáival. Többek között arra vagyunk kiváncsiak, hogy
- az útszegélyek mely fajok számára jelentenek élőhelyet
- hogyan befolyásolják az utak a közvetlen környezetükben élő orchideák szaporodási sikerét
- az útszegélyek és útbevágások mely tényezői határozzák meg az orchideák számára az alkalmasságukat
 
Jelenleg tucatnyi európai országból rendelkezünk terepi adatokkal. A munka folytatásához Fekete Réka tanítványom szívesen fogad híradásokat útmenti orchidea-előfordulásokról, különösen a szomszédos országok területéről, a következő email-címen:
 
feketereka722@gmail.com
 
 
 

2017. május 16., kedd

A vetővirág metamorfózisai

Az apró vetővirág vagy kikericsvirágú sárika (Sternbergia colchiciflora Waldst. & Kit.) közismert védett vadvirágunk. Észak-Afrikától és az Ibériai-félszigettől a Kaukázusig és a Közel-Keletig elterjedt, számos dél-európai országban is megtalálható. A világhálón rengeteg fényképet találhatunk a fajról, amelyek többsége virágzó állapotban mutatja be. Talán kevésbé látványos, de szintén igen jellegzetes megjelenésű tavasszal, lombleveleinek, illetve terméseinek megjelenésekor. E faj a tavaszi időszakban biztosabban – a csapadékviszonyoktól függetlenül – megtalálható, mint virágzásakor.

A mostani bejegyzésben a vetővirág kevésbé ismert megjelenési formáit is igyekszem bemutatni.
 
Általában így ismerjük: virágai augusztus és október között levelek nélkül jelennek meg
Levelei tél végén kezdenek növekedni (a képen 1-1,5 cm-esek)
Tavasz folyamán a talaj felszínén ülő toktermések és megcsavarodó levelek tovább növekednek (a képen március végén mintegy 6-7 cm hosszúságú levelekkel)
Ebben az időszakban a faj már könnyen észlelhető
Termései nálunk április vége és május közepe között érnek be. Kocsányuk ilyenkor néhány nap alatt több centiméteresre nyúlik, a termés fala megsárgul majd felnyílik
 
Megtalálható és zavartalanul termést érlel fűnyírózott termőhelyeken (például temetőkben) is 
Fűnyírózott helyeken levelei májusban sokszor már nem láthatók a gyepben, de megnyúlt kocsányú termásei ilyenkor is elárulják jelenlétét
 
Magjait hangyák terjesztik
 
Néhány milliméteres sötétbarna gömbölyded magvain fehér színű,
magas olajtartalmú függelék (ún. hangyakenyér) található
Már a fiatal magoncok 1-2 levele is mutatja a fajra jellemző alakot és csavarodást
 
A levelek május folyamán a nem kaszált termőhelyeken is elszáradnak
 
Immár féltucatnyi lelőhelyről ismert a faj üszöggombája, amely rendszerint a toktermés falában, ritkábban a kocsányban vagy kivételesen a levelekben jelenik meg.
A faj életének még egy fontos momentuma feltáratlan: nem sikerült megfigyelni virágainak rovarok által történő megporzását. Ha valaki e téren rendelkezik infromációkkal, arról köszönettel fogadok tájékoztatást.

Folytatás következik: az ősz folyamán...

2017. május 15., hétfő

Cikk a Lengyel Botanikai Társaság folyóiratában

Megjelent ’Using traditional ecological knowledge in discovery of rare plants: a case study from Turkey’ című cikkünk.
A teljes közlemény szabadon letölthető innen.

Összefoglalás
A természeti erőforrások fenntartható használata általában a természettel kapcsolatos hosszú távú helyi tapasztalatokon alapul. A helyi hagyományos közösségek gyakran gazdag ökológiai ismeretekkel rendelkeznek. Ez a tudás váratlan új információt adhat a kutatóknak, és új lehetőségeket és lehetőségeket kínál a szakemberek számára a ritka és fenyegetett fajok megőrzésében.
Két ritka orchideafaj állományait találtuk Törökországban, 2015-ben helyi lakosok segítségével. Az Ophrys lesbis populációját Çamlık település határában (Muğla tartomány), míg az Orchis punctulata-t Kadılar nevű falu (Antalya tartomány) temetőjében. Emellett beszámolunk néhány orchideafaj (Orchis papilionacea, O. italica és Barlia robertiana) vidéki konyhakertekbe való telepítéséről a Muğla tartományban található Çamlık és Bayır nevű falvakból.
A jelentős orchidea-populációk jelenléte (például az Ophrys lesbis esetében az egyik legnagyobb valaha ismert) egy olyan területen, ahol a helyi tulajdonosok évtizedek óta folytatnak salep-gyűjtést, arra enged következtetni, hogy a mérsékelt mértékű gumógyűjtés hosszú távon fenntartható lehet. Megfigyeléseink alapján a török salep gyűjtők segíthetnek a botanikusoknak és a természetvédőknek a ritka, veszélyeztetett orchidea-populációk új lelőhelyeinek, így közvetetten ezeknek az állományoknak a védelmében.

Salep-gyűjtés nyomai [Ophrys umbilicata; Seferihisar közelében (İzmir)]; b – orchideaákból (beleértve a ritka Ophrys lesbis-t is) és más vadvirágokból kötött csokrok mint asztali díszek Çamlık falu éttermében (Muğla tartomány); c – salep céljára gyűjtött orchideagumók szárítása Çamlık-ban (Muğla); d – szárított és porrá őrölt salep Çamlık-ban (Muğla); e & f – a 85 éves Güllü S. mutatja a családja kertjébe ültetett Orchis italica és Orchis papilionacea példányokat; g – a ritka Ophrys lesbis (és másik 14 orchideafaj) helyi lakosság segítsségével megtalált új és jelentős lelőhelye; h & i –az Ophrys lesbis habitusa és virágzata. –
A fényképeket készítette: a, cf : Molnár V. Attila; b, gi : Löki Viktor.
Hivatkozás
Molnár V.A., Süveges K., Molnár Zs., Löki V. (2017): Using traditional ecological knowledge in discovery of rare plants. – Acta Societatis Botanicorum Poloniae 86(3): 3541. doi 10.5586/asbp.3541

2017. április 28., péntek

Közvéleménykutatás a temetőkben ültetett növényekről



Újabb közvéleménykutatást indítok, amelyben arra keresek választ, hogy milyenek a temetőkben a növényültetési szokások. Összesen 3 kérdést tettem fel, amelyek  blogom jobb oldali sávjában olvashatók. Az első két kérdésre 1-1 lehetőség megjelölésével lehet válaszolni. A harmadik kérdés esetében arra kérem a szíves válaszadókat, hogy ebben a bejegyzésben alább látható nyolc, sorszámozott növény közül azt a négyet jelöljék meg, amelyeket szívesen beültetnének temetőbe. Szeretném kérni továbbá, hogy a válaszadók írják meg email-ben az mva@science.unideb.hu címre a képeken látható növények közül azoknak a nevét, amelyet felismernek. Email-ben várom annak jelzését is, ha valamelyik képen látott növényt látták már temetőben.

Előre is hálásan köszönöm a közreműködést!

1. kép
2. kép
3. kép
4. kép
5. kép
6. kép
7. kép
8. kép


Mohák terjedése vízimadarak révén


Lovas-Kiss Ádám tanítványom társzerzőségével megjelent a Cryptogamie, Bryologie című folyóiratban az első olyan közlemény, amelyben madarak tápcsatornáján áthaladt moha életképességét igazolták. Angliában gyűjtött tőkés réce és bíbic ürülékben találták a Didymodon insulanus nevű lombosmoha töredékeit, előbbiek közül egy életképesnek bizonyult. Mindez arra utal, hogy a mohák terjedésében az endozoochória is fontos szerepet tölthet be.


Abstract
We provide observations confirming that viable fragments of bryophytes are dispersed by migratory birds after surviving transit through the alimentary canal. A specimen of Didymodon insulanus was cultured from a large fragment extracted from faeces of Mallard Anas platyrhynchos at Lake Windermere in Cumbria, England. Similar fragments were recorded elsewhere in England in faeces of Mallard and Lapwing Vanellus vanellus. Endozoochory is likely to be an important dispersal mechanism for bryophyte fragments as well as spores.

Hivatkozás
Wilkinson, D. M., Lovas-Kiss, A., Callaghan, D. A., & Green, A. J. (2017): Endozoochory of large bryophyte fragments by waterbirds. Cryptogamie, Bryologie 38(2): 223–228.  doi/10.7872/cryb/v38.iss2.2017.223


Ismét a csipkés gyöngyvesszőről



Sokszor keseregtem már a blogban a temetőkben tapasztalt negatív folyamatokon. Most álljon itt egy bíztató történet. A tavaly a Nyírségben megtalált csipkés gyöngyvessző előfordulásokról tájékoztattuk a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságot. Barna Péter természetvédelmi őrtől ma kaptam az alábbi képet: az egyik előfordulást a helyi önkormányzat önálló kezdeményezéssel táblával is megjelölte.

Köszönet a törődésért! Ahogy a háttérben látható sarjadó akácokon látható szükség lesz rá a növény megőrzéséhez.

2017. április 20., csütörtök

Aggályok az erdőtörvény módosításával kapcsolatban



A hatályos erdőtörvény (Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény) készülő módosításával kapcsolatban az MTA Ökológiai Tudományos Bizottsága és Diverzitásbiológiai Tudományos Bizottsága elfogadott egy állásfoglalást, amelyet itt is közzéteszek:

“Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról" szóló T/14461 számú törvényjavaslatra vonatkozóan az MTA Ökológiai Tudományos Bizottsága és Diverzitásbiológiai Tudományos Bizottsága megállapítja, hogy az érvényben levő erdőtörvényhez képest több ponton gyengül az erdők különleges (védelmi, talajvédelmi, Natura 2000) rendeltetése az alábbiak szerint:

1. A törvényben szereplő átalakító üzemmód helyett a bevezetett átmeneti üzemmód nem garantálja a folyamatos erdőborítást, ezért aggályos a törvényjavaslat azon pontja, amely a nem vágásos üzemmódok területi arányát szabályozza különleges rendeltetésű állami erdőkben. 

2. A folyók medrében levő természetvédelmi elsődleges rendeltetésű területeken aggályos az elsődleges rendeltetés árvízvédelmi rendeltetésre történő megváltoztatása.

3. Az inváziós fafajokkal történő erdőtelepítés esetében aggályos az eredeti törvényben szereplő 200 m-es puffertávolság 100 m-re történő csökkentése természetes vagy természetszerű erdő, valamint védett nem erdő rendeltetésű terület környezetében.

4. A közelítő nyomok engedélykötelességének megtartása indokolt azok szélességétől függetlenül. A javaslatban a négy méteres koronaszélességre vonatkozó szabályozás aggályos.

Az erdei ökoszisztéma funkciók valamint a biodiverzitás megőrzése a fenti esetekben az eredeti törvényszöveg változatlanul hagyását kívánja meg.”

2017. április 18., kedd

"Hérics-levélbogár"



A napokban Mészáros Andrással közös terepbejáráson a tavaszi hérics virágait és leveleit fogyasztó (a töveket néha szinte tarra rágó) bogárlárvára figyeltünk fel, amelyet Kondorosy Előd fénykép alapján nagy valószínűséggel Entomoscelis adonidis nevű levélbogárként azonosított.


Ez a Pallas által a Volga mellől Adonis vernalis-ról leírt faj termesztett kereszteseken és répaféléken is él, sőt mezőgazdasági kártevőként is ismert. 
Ha valaki ismeri előfordulását héricsen, örömmel veszünk róla értesítést.