2017. július 1., szombat

Újabb kiegészítések a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához

Molnár Csaba első szerzőségével megjelent Atlas Florae Hungariae című könyvhöz írt cikksorozatunk 3. része a Kitaibelia 22. évfolyam 1. számában.

A közlemény letölthető innen.

Összefoglalás – Jelen közleményünk annak a sorozatnak a harmadik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 558 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 186 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (például Marsilea quadrifolia, Salicornia prostrata, Stellaria palustris, Potentilla patula, Althaea cannabina, Lythrum tribracteatum, Ajuga laxmannii, Plantago schwarzenbergiana, Alisma gramineum, Gagea bohemica, G. szovitsii), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (például Chorispora tenella, Thladiantha dubia, Senecio vernalis) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (például Scleranthus annuus, Vicia hirsuta, V. lathyroides) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. A legközönségesebb fajok esetében a lelőhelyek részletezése nélkül csupán KEF-kódokat adunk meg.

Abstract – The current paper is the third one in the series aiming to contribute with new distribution data to the distribution maps published recently in Atlas Florae Hungariae. Current occurrence data of 558 vascular plant taxa from 186 flora mapping quadrates (CEU) are presented. New records are indicated from different regions of Hungary; however, most occurrences are located in the North Hungarian Mts. Occurrence data of rare native taxa (e.g. Marsilea quadrifolia, Salicornia prostrata, Stellaria palustris, Potentilla patula, Althaea cannabina, Lythrum tribracteatum, Ajuga laxmannii, Plantago schwarzenbergiana, Alisma gramineum, Gagea bohemica, G. szovitsii), rare or data-deficient alien taxa (e.g. Chorispora tenella, Thladiantha dubia, Senecio vernalis) as well as frequent but more or less underrepresented taxa (e.g. Scleranthus annuus, Vicia hirsuta, V. lathyroides) are also enumerated. In case of the most common species we provided the CEU codes only.

Hivatkozás:
Molnár Cs., Haszonits Gy., Malatinszky Á., Kovács G. K., Kovács G., Nagy T., Molnár V. A. & Takács A. (2017): Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához III. / Contributions to the Atlas Florae Hungariae III. Kitaibelia 22(1): 122–146.

2017. június 30., péntek

Cikk a színes békaszőlő magyarországi előfordulásairól

Mesterházy Attila első szerzőségével megjelent a Potamogeton coloratus hazai előfordulásait tárgyaló cikkünk a Kitaibelia 22. évfolyam 1. számában.

A cikk letölthető innen.

Összefoglalás – Az európai elterjedésű színes békaszőlő (Potamogeton coloratus) a földrész egyik ritka és veszélyeztetett hínárfaja. Hazánkban korábbi adatai főként termálvizes és karsztvizes források kifolyóiból származnak. A bauxitbányászat következtében ezek a Dunántúli-középhegység peremén lévő források elapadtak, a faj a 20. század utolsó évtizedeire eltűnt Magyarországról. A bányászat felhagyását követően a karsztvizek a legtöbb helyen újra felszínre törtek és a faj a korábbi élőhelyein ismét megjelent. A növényt1999 és 2016 között 18 lelőhelyről sikerült újra kimutatni, ezek jelentős részén már az 1900-as évek elején és közepén is gyűjtötték. A színes békaszőlő legtöbb előfordulása a karsztforrásokból került elő, de ezek környékén mesterséges és természetes tavakban is megtalálható.

Abstract – The distribution of fen pondweed (Potamogeton coloratus) restricted to Europe where it is one of the rarest and most threatened pondweed species. In Hungary, former data of fen pondweed originated mostly from thermal and karstic springs. Due to intensive bauxite mining activity in the edge of the Transdanubian Mountain Range (NW Hungary) these springs dried up by the end of the 20th century, and it caused the temporal extinction of the species. After the ceasing of mining activity many of the former karstic springs have regenerated and several fen pondweed populations have re-established. In this paper we summarized 18 population data of fen pondweed collected between 1999 and 2016. Many of them were formerly registered in the 19th century too. Most of the new and re-discovered populations were found in karstic springs or in artificial and natural lakes in the vicinity of these springs.

Hivatkozás:
Mesterházy A., Vidéki R., Lukács B. A., Mészáros A. & Molnár V. A. (2017): Adatok a színes békaszőlő (Potamogeton coloratus) hazai előfordulásához / Recent Hungarian distribution of Potamogeton coloratus. – Kitaibelia 22(1): 77–83.

2017. június 29., csütörtök

Cikk az ELTE Füvészkert herbáriumáról

Nótári Krisztina első szerzőségével megjelent az Eötvös Loránd Tudományegyetem Botanikus Kertjének növénygyűjteméyét (BPU) bemutató cikkünk a Kitaibelia 22. évfolyam 1. számában.

A cikk letölthető innen.

Az adatbázis magyarországi, nem kultivációból származó példányainak főbb adatait elektronikus mellékletben szabad felhasználásra közreadjuk, igény szerint részletesebb adatokat is közlünk.

Összefoglalás – Dolgozatunk az ELTE Füvészkert herbáriumát (BPU) mutatja be annak 2013-as állapota alapján. A herbárium kb. 16 000 példányáról készült fényképekről a cédulákon szereplő adatokat OpenOffice Calc táblázatba rögzítettük. Összesen 16 európai országból származnak a lapok. Ezek közel 80%-a magyarországi, 12%-a romániai, 5%-a szlovákiai. A hazai példányok közel 70%-a Pest, Veszprém, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származik. Az 1850 és 2007 között keletkezett példányok több mint 70%-át 1931 és 1960 között gyűjtötték. A példányok harmadát Soó Rezső gyűjtötte, de kiemelkedő Felföldy Lajos, Simon Tibor és Priszter Szaniszló hozzájárulása is. Felföldy Lajos és Simon Tibor több mint 60 éven át gyarapították a gyűjteményt.

Abstract – The paper introduces the herbarium of Eötvös Loránd University (BPU), currently stored at the Botanical Garden of the University, according to its state in the year 2013. The BPU herbarium consists of ca. 16 000 specimens the relevant data of which have been organised into an OpenOffice Calc spreadsheet database. The specimens were collected in 16 European countries, mainly in the current territory of Hungary (80%), Romania (12%) and Slovakia (5%). Other countries are represented with very few specimens. The vast majority (ca. 70%) of the Hungarian specimens were collected in Pest, Veszprém, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar and Szabolcs-Szatmár-Bereg counties. Although the gatherings cover a century and a half period of time, the most rapid growth of the collection took place from the 1930s to the 1960s. The most prolific collectors were Rezső Soó and his followers: Lajos Felföldy, Tibor Simon and Szaniszló Priszter. Felföldy and Simon enriched the collection through more than 60 years. Data on the native plants collected in the present-day Hungary are summarized in Electronic Appendix 1. (incl. taxon name, settlement, collecting year, collector, file name of documentary photograph).

Hivatkozás:
Nótári K., Nagy T., Löki V., Ljubka T., Molnár V. A. & Takács A. (2017): Az ELTE Füvészkert herbáriuma (BPU) / The herbarium of the Botanical Garden of Eötvös Loránd University (BPU). – Kitaibelia 22(1): 55–59.

2017. június 28., szerda

Cikk a csermelyciprus új előfordulásáról

Süveges Kristóf első szerzőségével megjelent a Myricaria germanica nevű védett pionír cserjefajnak egy kavicsbányában talált új előfordulásáról írt cikkünk a Kitaibelia 22. évfolyam 1. számában.

A cikk letölthető innen.

Összefoglalás – A közlemény a Magyarországon igen ritka Myricaria germanica második olyan előfordulásáról számol be, amely ember által létrehozott termőhelyről ismert. A faj Hejőpapi mellől (Sajó–Hernád-sík), egy kavicsbányából került elő. A faj legközelebbi lelőhelye mintegy 60 kilométerre található, így az előfordulás a szél általi terjedés (anemochoria) hatékonyságát jelzi. Úgy tűnik a kavicsbányák megfelelő termőhelyet jelenthetnek e hazánkban veszélyeztetett cserjefajnak.

Abstract – This paper reports the second Hungarian synanthropic occurrence of the rare Myricaria germanica. One flowering individual was found in a gravel pit near Hejőpapi (NE Hungary). The closest known population of the species is 60 km far from newly found locality. This occurrence indicates effectivness of anemochory. It seems, that abandoned gravel pits may be potential habitats of this threataned shub species.

Hivatkozás:
Süveges K., Molnár V. A., Koscsó J. (2017): A csermelyciprus (Myricaria germanica) új hazai előfordulása / New occurrence of Myricaria germanica in a Hungarian gravel pit. Kitaibelia 22(1): 60–63.

2017. június 27., kedd

Emlékezés Felföldy Lajosra

Megjelent a tavaly elhunyt Felföldy Lajos életét és tevékenységét felidéző közleményünk a Kitaibelia című botanika-természetvédelmi folyóirat 22. évfolyam 1. számában. Az írásban az életrajzi adatok és a tudományos munkásság főbb állomásai és eredményei mellett igyekeztünk felidézni  Lajos bácsi feledhetetlenül eredeti, lázadó, életigenlő és iskolateremtő személyiségét is.

A megemlékezés letölthető innen.

Összefoglalás – Felföldy Lajos (1920–2016) magyar botanika és hidrobiológia egyik legsokoldalúbb és legeredetibb egyénisége volt. Pályáját Soó Rezső irányításával kezdte, 1938 és 1946 között aktívan részt vett a debreceni és 1941–1942 között a kolozsvári Tudományegyetem Növénytani Tanszékén folyó geobotanikai kutatásokban. Számos tudományterületen maradandót alkotott. A légszennyezésnek az epifiton zuzmókra gyakorolt hatását vizsgáló kutatásai (1942) világviszonylatban is az elsők közé tartoznak. A Raunkiaer-féle növényi életforma-rendszeren belül elkülönítette a kétévesek (Hemitherophyta) életforma-típusát az egyévesekétől (1942). Úttörő szerepet játszott Magyarországon a vadon élő növényfajok citológiai (kariológiai) vizsgálatában (1947–1949). Foglalkozott növényélettannal (1951–1959), vizekben folyó primer produkcióval és algatenyésztéssel (1958–1960). 1972-ban életre hívta és 1990-ig szerkesztette a Vízügyi Hidrobiológia sorozatot. Megalapozta a magyarországi vízminőség-védelmet, amely a mai napig meghatározza a magyar hidrobiológusok szemléletét. 14 és 89 éves kora között legalább tízezer herbáriumi lapot gyűjtött. Nyugdíjba vonulása után a MTM Növénytár és az ELTE Füvészkert herbáriumi anyagának rendezésével, revíziójával foglalkozott, aktívan részt vett az Új Magyar Füvészkönyv elkészítésének munkálataiban. Munkáira egyszerre jellemző a természet iránti mély tisztelet, az elméleti megalapozottság és a gyakorlatiasság.

Abstract – Lajos Felföldy (1920–2016) was one of the most versatile and open-minded Hungarian biologists. He began his scientific career as a student of Prof. Rezső Soó. Between 1938 and 1946 he participated in geobotanical studies in University of Debrecen and Kolozsvár (Cluj-Napoca, Romania). He contributed with important achievements to the development of several biological disciplines. His pioneering study on the effects of air pollution on epiphytic lichens (1942) was among the firsts in the world. He described Hemitherophyte life-form as a discrete unit within Raunkiaer's plant life-form system (1942). He was a pioneer in the cytological (caryological) study of wild vascular plant species in Hungary (1947–1949). His results regarding to primary production of freshwater algae and algal culture (1958–1960) were in leading edge. In 1972 he founded and until 1990 edited the Hungarian series entitled ‘Vízűgyi Hidrobiológia’. Books of this series aimed to publish identification keys of freshwater taxa. These books were proved to be decisive and useful tools for Hungarian hydrobiologists in biological classification of brooks, streams, rivers and different types of stagnant waters. Between 1934 and 2009 he collected more than ten thousand herbarium sheets. After his retirement, he dealt with the revision of the herbarium material of Department of Botany in Hungarian Natural History Museum and Botanical Garden of Eötvös University (Budapest). He participated in the preparation of the New Hungarian Herbal. His scientific work was characterised by deep humility for nature, which was founded on strong theoretical and practical background.

Hivatkozás:
Molnár V. A., Csányi B., Vidéki R., Bauer N., Dolánszky F., Papp V. G., Nótári K., Buczkó K., Gulyás P. & Virók V. (2017): Felföldy Lajos (1920–2016) / Lajos Felföldy: a prominent Hungarian botanist and hydrobiologist. – Kitaibelia 22(1): 3–25.

Megjelent online a Kitaibelia 22(1) száma

A Kitaibelia című botanikai-természetvédelmi folyóiratunk idei első száma szabadon
hozzáférhető a
lap honlapján. A 244 oldal terjedelmű füzetben 3 megemlékezés,
13 lektorált közlemény, valamint apró
közlemények kaptak helyet.
A lapszámot a tavaly elhunyt Felföldy Lajos emlékének ajánljuk. A Róla írt három
megemlékezés mellett a füzetben helyet kapott egy ’A herbáriumról (gondolatok és jótanácsok)' című eddig kéziratban maradt munkája is.
 
Kitaibelia 22. évfolyam 1. számának tartalma:

MOLNÁR V. Attila, CSÁNYI Béla, VIDÉKI Róbert, BAUER Norbert, DOLÁNSZKY Ferenc, PAPP Viktor Gábor, NÓTÁRI Krisztina, BUCZKÓ Krisztina, GULYÁS Pál & VIRÓK Viktor: Felföldy Lajos (1920–2016) / Lajos Felföldy: a prominent Hungarian botanist and hydrobiologist (DOI: 10.17542/kit.22.3)




NÓTÁRI Krisztina, NAGY Timea, LÖKI Viktor, LJUBKA Tibor, MOLNÁR V. Attila & TAKÁCS Attila: Az ELTE Füvészkert herbáriuma (BPU) / The herbarium of the Botanical Garden of Eötvös Loránd University (BPU) (DOI: 10.17542/kit.22.55)



NAGY János György, ZSINKA Bernadett, VEREBÉLYI Viktória, ZORKÓCZY Orsolya Krisztina & TYLER Teadora: A Vaccinium microcarpum (Turcz. ex Rupr.) Schmalh. Magyarországon / Vaccinium microcarpum (Turcz. ex Rupr.) Schmalh. in Hungary (DOI: 10.17542/kit.22.71)






MOLNÁR Csaba, HASZONITS Győző, MALATINSZKY Ákos, KOVÁCS Gergely Károly, KOVÁCS Gábor, NAGY Timea, MOLNÁR V. Attila & TAKÁCS Attila: Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához III. / Contributions to the Atlas Florae Hungariae III. (DOI: 10.17542/kit.22.122)



HORVÁTH Dénes, HŐDÖR István, GULYÁS Gergely, MAGOS Gábor, HORVÁTH Zoltán, KOZMA-BOGNÁR Tamás, BALOGH Gábor, SALLAINÉ KAPOCSI Judit, BOTA Viktória, HEILIG Dávid, BODORIK Janka, TOLDI Miklós: Apró közlemények / Short communications (DOI: 10.17542/kit.22.221)

Ezúton is köszönjük a kötet szerzőinek, szakmai és nyelvi lektorainak közreműködését!
Az idei évfolyam második számába még várjuk a kéziratokat szeptember 30-áig
a kitaibelia@unideb.hu címen.

Takács Attila & Molnár V. Attila
szerkesztők

2017. június 26., hétfő

Cikk a csipkés gyöngyvessző előfordulásáról magyarországi temetőkben

Megjelent ’The occurrence of Spiraea crenata and other rare steppe plants in Pannonian graveyards’ című cikkünk a Biologia című folyóiratban.

A teljes közlemény letölthető innen.
 
Összefoglalás
A csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata) a 20. század végén a Magyarországról kipusztult fajok között tartották nyilván. Ai fajt 2000-ben fedezte fel újra Udvardy László a pusztamonostori temetőben. A Pannon Ökorégió temetőinek vizsgálata során a faj korábbi elterjedési területén belül célzottan kerestük 294 temetőben és további 12 lelőhelyét találtuk meg. Emellett további 27 védett növényfaj (elsősorban pontuszi, pontuszi-pannon, eurázsiai vagy kontinentális elterjedésű fajok) populációit találtuk. Megállapítottuk, hogy azoknak a temetőkben, ahol előfordult a Spiraea crenata a fásszárú vegetáció borítása szignifikánsan nagyobb. Ez nyilvánvalóan összefügg azzal a ténnyel, hogy gyöngyvessző egyedeit elsősorban a temetők szélein találtuk meg, ahol cserjék, vagy kisebb fák védelmében a kaszálástól, fűnyírástól a cserje menedéket talált. A temetők más tényezői (földrajzi helyzet, tengerszint feletti magasság, terület, gyepterületek aránya és a sírok által érintett terület aránya) nem magyarázták a faj jelenlétét. Az egyéb védett fajok száma szignifikánsan magasabb volt gyöngyvesszős temetőkben. A lelőhelyek többségét a Habsburg Birodalom 2. katonai felmérés idején (1806-1869, 13 település közül 10) és a 3. katonai felmérés idején (1869-1887; 13 település közül 12) már temetőként használták. E temetõk használatának hosszú története arra enged következtetni, hogy a S. crenata példányok – más figyelemre méltó fajokkal együtt – az eredeti sztyepvegetáció maradványai lehetnek, nem pedig díszítő célzattal ültetett növények. Eredményeink hangsúlyozzák a temetők szerepét a sztyeppnövényzet megőrzésében – amely egyike az európai flóra legveszélyeztetettebb növényzeti típusainak.

A tanulmányozott temetők (kis fekete pontok) és a csipkés gyöngyvessző előfordulása temetőkben (nagy körök)
 
A Spiraea crenata élőhelyei magyarországi temetőkben. A: Pusztamonostor, 2004; B: Tiszaszentimre-Újszentgyörgy, 2015; C: Nagykálló, 2016, D: Jászfényszaru, 2015, E: Nyírmada, 2016. – A fényképeket készítette: ac, e : Molnár V. Attila; d : Löki Viktor.
Hivatkozás
Molnár V. A., Löki V., Máté A., Molnár A., Takács A., Nagy T., Lovas-Kiss Á., Lukács B.A., Sramkó G. & Tökölyi J. (2017): The occurrence of Spiraea crenata and other rare steppe plants in Pannonian graveyards. – Biologia 72(5): 500—509.

2017. június 20., kedd

Előadás a Múzeumok Éjszakáján

Szombaton (2017. június 24-én) 19. órától „Kitaibel Pál élete és öröksége” címmel tartok előadást Budapesten, a Magyar Természettudományi Múzeumban.
Minden érdeklődőt szívesen látok!

2017. június 15., csütörtök

Ismeretterjesztő cikk az erdei orchideákról



A Mi erdőnk című újságban megjelent a “Kosborok az erdőkben” című, színesen illusztrált ismeretterjesztő cikkem. A teljes közlemény letölthető innen.

2017. június 14., szerda

Ismeretterjesztő cikk a herbáriumok hasznáról

Az Élet és Tudományban két hete megjelent cikkben a herbáriumok históriáját foglaltuk össze, az e heti számban megjelent írásban pedig a hasznukról lehet olvasni.

Napjainkban a digitális technikának köszönhetően a növénygyűjtemények feldolgozásában és felhasználásában is új dimenziók tárulnak fel. A herbáriumi lapokról készített nagyfelbontású digitális másolatok, valamint a példányokhoz kapcsolódó információk adatbázisba rendezése lehetővé teszi a gyors, egyszerű keresést és adatgyűjtést. Ezek az adatbázisok egyre több esetben online szabadon hozzáférhetők, ami nagy tömegű, hosszú távú tér- és időbeli adatsorok összeállítására kínál lehetőséget. Az adatok tetszés szerinti csoportosíthatóságával, kereshetőségével az online elérhetőség forradalmasította a herbáriumok sokrétű felhasználását.

Hivatkozás
Takács A., Nagy T., Molnár V. A. (2017): A herbáriumok históriája és haszna 2. Mire jók a növénygyűjtemények? – Élet és Tudomány 72(24): 752–754.

2017. június 13., kedd

Cikk az Aquatic Botany című folyóiratban

Megjelent ’The rare aquatic angiosperm Elatine gussonei (Elatinaceae) is more widely distributed than previously thought’ című rövid közleményünk az Aquatic Botany című folyóiratban.
 
Összefoglalás
Az Elatine gussonei (Sommier) Brullo et al. mediterrán időszakos tavacskákban élő növény, amelyről korábban úgy tartották, hogy Lampedusa szigetén és a máltai szigetcsoporton fordul elő. Az E. gussonei elterjedésének tisztázása céljából 12 herbáriumban vizsgáltunk Elatine-példányokat, és nyolc terepi felmérés végeztünk mediterrán országokban. Eredményeink alapján a nemzetségen belüli rendszertani bizonytalanságok és határozási nehézségek miatt az E. gussonei populációkat figyelmen kívül hagyták a mediterrán térség jelentős részében. Herbárium revízió során dokumentáltuk a faj előfordulását Portugáliából, Spanyolországból, Franciaországból, Algériából, Egyiptomból, Ciprusról és Izraelből. Emellett a terepvizsgálatok során Ciprusról, Marokkóról és Spanyolországról találtuk populációt. Sértetlen E. gussonei magokat találtunk Dél-Spanoylországban gyűjtött nyári lúd (Anser anser) székletmintákban. Mindez azt sugallja, hogy az E. gussonei jelentős kapacitással rendelkezik a hosszú távú endozoochór terjedésre.
 
Az Elatine gussonei megjelenési formái különböző termőhelyeken
 
Az Elatine gussonei termőhelyei. A-B : Lampedusa, C: Szicília, D: Spanyolország, E: Marokkó. 


 
 
 
 
 
 
 
 
Hivatkozás
Takács A., Molnár V. A., Horváth O., Sramkó G., Popiela A., Mesterházy A., Lovas-Kiss Á., Green A. J., Löki V., Nagy T., Lukács, B. A. (2017): The rare aquatic angiosperm Elatine gussonei (Elatinaceae) is more widely distributed than previously thought.– Aquatic Botany 141: 47–50.

2017. június 3., szombat

Ismeretterjesztő cikk a közutak élővilágra gyakorolt hatásáról

Megjelent a Természet Világa című folyóirat legfrissebb (júniusi) számában Fekete Rékával írt ismeretterjesztő cikkünk Az utak hatása az élővilágra címmel. Az írás igyekszik dióhéjban összefoglalni a közutaknak és a forgalomnak az élőhelyekre és élőlényekre gyakorolt hatásait és emellett röviden beszámolunk néhány a témával kapcsolatos saját eredményünkről is.
 
Hivatkozás:
Fekete R. & Molnár V. A. (2017): Az utak hatása az élővilágra. - Természet Világa 148(6): 268-270.

2017. június 1., csütörtök

Ismét egy bíztató történet

A temetőkben található természeti értékek megőrzése által megkívánt kezelés és napjaink társadalmi elvárásai a legtöbb esetben nem esnek egybe. Manapság például a temetőkben általános a rendszeres és gépesített fűnyírás, ami egyes ritka növényfajok fennmaradását nem teszi lehetővé (igaz: másokét igen). Nemrégiben beszámoltam egy bíztató történetről. Most álljon itt egy másik. Két éve bukkantunk rá egy hegyaljai temetőben a fokozottan védett gyapjas csüdfű (Astragalus dasyanthus) néhány tengődő, lefűnyírózott tövére. A területileg illetékes Nemzeti Park Igazgatóság és az önkormányzat együttműködésének köszönhetően tegnap meglepetésemre teljesen más kép fogadott. A gyönyörűen virágzó csüdfű-példányokat jelölő talajba szúrt botok körül nem "berregték le" a gyepet. Köszönet érte mindenkinek, különösen Zsólyomi Tamásnak!


Így is lehet!




2017. május 31., szerda

Cikk a PeerJ című folyóiratban

Megjelent az európai látonyafajok magmorfológiai jellemzőiről írott cikkünk a PeerJ című folyóiratban. A közlemény letölthető innen.

Az Elatine L. nemzetség kb. 25, kistermetű, lágyszárú, efemer vizekben élő fajt foglal magába. Minden faj kétéltű, és nagyfokú morfológiai változékonyság jellemzi. A magmorfológia jelentőségét az Elatine rendszertanában számos szerző hangsúlyozta. A mag görbületének mértéke és a maghéj retikulációját hagyományosan nagyon fontosnak tartják a nemzetség egyes fajainak felismerésében. A tanulmányban 10 Elatine faj (beleértve az összes európai őshonos taxont) mag-morfometriai jellemzőit vizsgáltuk, az egyes fajok két–három populációjából származó minta alapján. A populációnként 24–50 magot vizsgáltunk, és összesen 1260 pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM) készült képet vizsgáltunk. Összesen hat paramétert mértünk a SEM képektől. Vizsgálataink alapján a magvak morfológiai változatossága jelentős mértékű, mind a fajok, mind a populációk között. A diszkrimináció-analízis kimutatta, hogy mind a hat vizsgált jellemző jelentősen elkülöníti a vizsgált populációkat (λ = 0,001, p <0,001). A legnagyobb mértékű elkülönítést a maghéjon egy sorban található gödrök száma, a mag görbületének szöge adja. Ha a fajok elkülönítése kizárólag magok alapján történik, különösen akkor, ha csak néhány magot vizsgálnak, akkor a következő fajpárok könnyen összetéveszthetők: E. alsinastrum és E. orthosperma, E. hexandra és E. macropoda, E. campylosperma és E. hydropiper, valamint E. gussonei és E. hungarica. Közreadjuk a fajokat a magok alapján elkülönítő határozókulcsot.
 
Az Elatine campylosperma, E. gussonei, E. hydropiper, E. hungarica, E. macropoda magjainak sokfélesége. Méretvonal = 200μm

Az Elatine orthosperma, E. alsinastrum, E. brochonii, E. hexandra, E. triandra magjainak sokfélesége. Méretvonal = 200μm

Hivatkozás
Popiela A., Łysko A., Białecka B., Bihun M., Sramkó G., Staroń W., Wieczorek A. & Molnár V. A. (2017): Seed morphometric characteristics of European species of Elatine (Elatinaceae). – PeerJ 5: e3399. DOI 10.7717/peerj.3399

2017. május 30., kedd

Ismeretterjesztő cikk a növénygyűjteményekről

Az Élet és Tudomány című hetilap e heti számában jelent meg A herbáriumok históriája és haszna’ c. két részes ismeretterjesztő cikkünk első írása. A herbáriumok készítése mintegy fél évezredes múltra tekint vissza. A cikk a történeti vonatkozásokat igyekszik áttekinteni, megtudhatjuk például belőle, hogy hány leíratlan faj rejtőzködhet a herbáriumokban. Megismertetjük az Olvasót a herbárimokban használatos szakkifejezésekkel és azokkal a műkedvelő és autodidakta botanikusokkal (volt közöttük olajbányász éppúgy, mint törvényszéki bíró vagy műbútorasztalos), akik meghatározóan járultak hozzá a magyar herbáriumok gyarapításához. A herbáriumok felhasználása sokáig a növényfajok alaktani tulajdonságainak, valamint elterjedésének dokumentálására korlátozódott, de napjainkra bebizonyosodott, hogy ezek a gyűjtemények felbecsülhetetlen tudományos értéket képviselnek és felhasználási lehetőségeik messze túlmutatnak a klasszikus botanika határain. A két hét múlva megjelenő folytatásban arról lesz szó, hogy a milyen tudományterületek és mi mindenre használhatják a herbáriumokban megőrzött információkat.
 
Hogyan készítsünk herbáriumot?
(avagy egy terjedelmi okok miatt a cikkből kimaradt ábra)


A herbáriumkészítés terepen a kiszemelt példány begyűjtésével kezdődik (1). A régi botanikusok gyűjtőszelencében (2) szállították a példányokat, manapság könnyebbséget jelent a nejlonzacskó. A szép herbárium készítéséhez fontos a példányok gondos preparálása (3), préselése (4) és az itatóspapírok cseréje. A felragasztott, gyűjtési adatokkal felcédulázott lapokat (5) rendszerezve kerülnek a gyűjteménybe (6). – Nagy Timea rajzai.


Hivatkozás
Nagy T.,Takács A., Molnár V. A. (2017): A herbáriumok históriája és haszna 1. A szárított kerttől a modern gyűjteményekig. – Élet és Tudomány 72(22): 687–690.

2017. május 23., kedd

Tiszántúli temetők tokafékei



A Tiszántúl nem tartozik hazánk orchideákban (tokafékekben) leggazdagabb tájai közé… Ennek fényében aligha meglepő, hogy mindeddig csupán egy kosborfélét találtunk e táj számtalan megvizsgált temetőjében. 

A hajdúszoboszlói köztemető telepített tölgy-állománya alatt százas nagyságrendben díszlik a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium)
Ám az idén végre sikerült rábukkanni egy újabb faj jelentős állományára, mégpedig arra  a növényre, amelyre már régóta számítottam...


Berettyóújfalu ótemetőjében ezerszám található
az agár sisakoskosbor (Anacamptis morio) - mellette sziki kocsord (Peucedanum officinale) levelei



2017. május 22., hétfő

Orchideák úton-útfélen

Az orchideák híresek arról, hogy rendkívül apró és széllel könnyen terjedő magvaik révén gyakran jelennek meg különböző másodlagos termőhelyeken, például felhagyott homok- és kőbányákban. A mostani bejegyzésben egy másik jellegzetes ember által létrehozott orchidea-élőhelyet mutatunk be: az útszegélyeket.
Az utak padkáját, szegélyét legtöbbször kaszálják és ez a tevékenység 'kordában tartja' a többnyire kis versenyképességű kosborfélék kompetítorainak számító más növényeket. Amennyiben az út olyan természetközeli élőhelyeken halad át, ahol orchideák is találhatóak, nem egyszer előfordul, hogy az útbevágásokban,  útpadkákon jóval nagyobb egyedsűrűségben és példányszámban találhatjuk a kosborféléket, mint eredeti élőhelyeiken. A közutak mellett legjellemzőbben megtelepedő orchideák közé tartoznak a bangók, a sallangvirágok és a kosborok.



Ophrys garganica virágzó példányai Toszkánában
 
Méhbangó (Ophrys apifera) Portugáliában
 
Ophrys benacensis a Garda-tó környékén, Észak-Olaszországban
 
Himantoglossum robertianum a Tengerparti Alpokban, Dél-Franciaországban
 
Sarkantyús sallangvirág (Himantoglossum calcaratum) Bosznia-Hercegovinában
 
Janka-sallangvirág (Himantoglossum jankae) Észak-Görögországban
 
Adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) Magyarországon
 
Az erdei orchideafajok közutak menti felbukkanása ritkább esemény, de ez is előfordul, mint a képen látható kardos madársisak (Cephalanthera longifolia) esetében Szardínia szigetén
 
Több év óta foglalkozunk az útszegélyek és útbevágások orchideáival. Többek között arra vagyunk kiváncsiak, hogy
- az útszegélyek mely fajok számára jelentenek élőhelyet
- hogyan befolyásolják az utak a közvetlen környezetükben élő orchideák szaporodási sikerét
- az útszegélyek és útbevágások mely tényezői határozzák meg az orchideák számára az alkalmasságukat
 
Jelenleg tucatnyi európai országból rendelkezünk terepi adatokkal. A munka folytatásához Fekete Réka tanítványom szívesen fogad híradásokat útmenti orchidea-előfordulásokról, különösen a szomszédos országok területéről, a következő email-címen:
 
feketereka722@gmail.com
 
 
 

2017. május 16., kedd

A vetővirág metamorfózisai

Az apró vetővirág vagy kikericsvirágú sárika (Sternbergia colchiciflora Waldst. & Kit.) közismert védett vadvirágunk. Észak-Afrikától és az Ibériai-félszigettől a Kaukázusig és a Közel-Keletig elterjedt, számos dél-európai országban is megtalálható. A világhálón rengeteg fényképet találhatunk a fajról, amelyek többsége virágzó állapotban mutatja be. Talán kevésbé látványos, de szintén igen jellegzetes megjelenésű tavasszal, lombleveleinek, illetve terméseinek megjelenésekor. E faj a tavaszi időszakban biztosabban – a csapadékviszonyoktól függetlenül – megtalálható, mint virágzásakor.

A mostani bejegyzésben a vetővirág kevésbé ismert megjelenési formáit is igyekszem bemutatni.
 
Általában így ismerjük: virágai augusztus és október között levelek nélkül jelennek meg
Levelei tél végén kezdenek növekedni (a képen 1-1,5 cm-esek)
Tavasz folyamán a talaj felszínén ülő toktermések és megcsavarodó levelek tovább növekednek (a képen március végén mintegy 6-7 cm hosszúságú levelekkel)
Ebben az időszakban a faj már könnyen észlelhető
Termései nálunk április vége és május közepe között érnek be. Kocsányuk ilyenkor néhány nap alatt több centiméteresre nyúlik, a termés fala megsárgul majd felnyílik
 
Megtalálható és zavartalanul termést érlel fűnyírózott termőhelyeken (például temetőkben) is 
Fűnyírózott helyeken levelei májusban sokszor már nem láthatók a gyepben, de megnyúlt kocsányú termásei ilyenkor is elárulják jelenlétét
 
Magjait hangyák terjesztik
 
Néhány milliméteres sötétbarna gömbölyded magvain fehér színű,
magas olajtartalmú függelék (ún. hangyakenyér) található
Már a fiatal magoncok 1-2 levele is mutatja a fajra jellemző alakot és csavarodást
 
A levelek május folyamán a nem kaszált termőhelyeken is elszáradnak
 
Immár féltucatnyi lelőhelyről ismert a faj üszöggombája, amely rendszerint a toktermés falában, ritkábban a kocsányban vagy kivételesen a levelekben jelenik meg.
A faj életének még egy fontos momentuma feltáratlan: nem sikerült megfigyelni virágainak rovarok által történő megporzását. Ha valaki e téren rendelkezik infromációkkal, arról köszönettel fogadok tájékoztatást.

Folytatás következik: az ősz folyamán...

2017. május 15., hétfő

Cikk a Lengyel Botanikai Társaság folyóiratában

Megjelent ’Using traditional ecological knowledge in discovery of rare plants: a case study from Turkey’ című cikkünk.
A teljes közlemény szabadon letölthető innen.

Összefoglalás
A természeti erőforrások fenntartható használata általában a természettel kapcsolatos hosszú távú helyi tapasztalatokon alapul. A helyi hagyományos közösségek gyakran gazdag ökológiai ismeretekkel rendelkeznek. Ez a tudás váratlan új információt adhat a kutatóknak, és új lehetőségeket és lehetőségeket kínál a szakemberek számára a ritka és fenyegetett fajok megőrzésében.
Két ritka orchideafaj állományait találtuk Törökországban, 2015-ben helyi lakosok segítségével. Az Ophrys lesbis populációját Çamlık település határában (Muğla tartomány), míg az Orchis punctulata-t Kadılar nevű falu (Antalya tartomány) temetőjében. Emellett beszámolunk néhány orchideafaj (Orchis papilionacea, O. italica és Barlia robertiana) vidéki konyhakertekbe való telepítéséről a Muğla tartományban található Çamlık és Bayır nevű falvakból.
A jelentős orchidea-populációk jelenléte (például az Ophrys lesbis esetében az egyik legnagyobb valaha ismert) egy olyan területen, ahol a helyi tulajdonosok évtizedek óta folytatnak salep-gyűjtést, arra enged következtetni, hogy a mérsékelt mértékű gumógyűjtés hosszú távon fenntartható lehet. Megfigyeléseink alapján a török salep gyűjtők segíthetnek a botanikusoknak és a természetvédőknek a ritka, veszélyeztetett orchidea-populációk új lelőhelyeinek, így közvetetten ezeknek az állományoknak a védelmében.

Salep-gyűjtés nyomai [Ophrys umbilicata; Seferihisar közelében (İzmir)]; b – orchideaákból (beleértve a ritka Ophrys lesbis-t is) és más vadvirágokból kötött csokrok mint asztali díszek Çamlık falu éttermében (Muğla tartomány); c – salep céljára gyűjtött orchideagumók szárítása Çamlık-ban (Muğla); d – szárított és porrá őrölt salep Çamlık-ban (Muğla); e & f – a 85 éves Güllü S. mutatja a családja kertjébe ültetett Orchis italica és Orchis papilionacea példányokat; g – a ritka Ophrys lesbis (és másik 14 orchideafaj) helyi lakosság segítsségével megtalált új és jelentős lelőhelye; h & i –az Ophrys lesbis habitusa és virágzata. –
A fényképeket készítette: a, cf : Molnár V. Attila; b, gi : Löki Viktor.
Hivatkozás
Molnár V.A., Süveges K., Molnár Zs., Löki V. (2017): Using traditional ecological knowledge in discovery of rare plants. – Acta Societatis Botanicorum Poloniae 86(3): 3541. doi 10.5586/asbp.3541