2016. június 28., kedd

Orchideák másodlagos élőhelyeken Írországban

Nemrégiben ÍRott munkabeszámolót kaptam Löki Viktor tanítványomtól, aki a 'zöld szigeten' vizsgálja az ottani temetők és útbevágások orchideáit.
Számomra némileg meglepő, de több fajt és több lelőhelyen talál, mint azt előzetesen vártuk. Mindezt a Viktor által küldött képeknek köszönhetően néhány képpel is tudom illusztrálni:


Anacamptis pyramidalis írországi temetőben
... és útbevágásban
Dactylorhiza fuchsii írországi temetőben
... és útszegélyen
Lassan, de biztosan gyűlnek az adatok egy Európa számos területét (különböző klimatikus adottságokkal és gazdasági-társadalmi berendezkedéssel jellemezhető országokat) lefedő összehasonlító vizsgálathoz...
 
Viktor, köszönöm! És tudod mit skandálnak a futballszurkolók a meccsen, ha csapatuk vezet, de úgy érzik több lehetőség van a mérkőzésben: "Még, még, még, ennyi nem elég!"
Én is ezt mondom...

2016. június 26., vasárnap

Ismét a parlagfűről

Az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) közismert növény hazánkban, aligha van olyan növényfaj amelyről ennyi szó esne a médiában. Mégis számos tévedés, sőt tévhit kering vele kapcsolatban, az egyik az, hogy (nemzetségnevének egyezősége miatt) azonos lenne az ókori hellén istenek eledelével. Ez a nézet tükröződik vissza Kovács Béla Európai Parlamenti képviselőnek, az Európai Bizottsághoz benyújtott, írásbeli választ igénylő kérdésében is.
A faj régi gyógynövénykönyvekben nem szerepel, mindössze a 19. század közepén tűnt fel először Európában. (Ugyanezen okból biztos, hogy e faj nem lehetett azonos a görög istenek eledelével.)
 
Az Ambrosia nemzetségnév eredetéről megoszlanak a vélemények. Egyrészt felmerül a lehetősége, hogy a növény ellenállósága miatt az ógörög "nem halandó"-ból (a- + mbrotosz) származik (az lehet az eredete az istenek eledelének), másrészt Juhász Miklós (2013) szerint a név valójában Ambrosius (Ambrose) milanói püspöknek (Szent Ambrus) állít emléket. Linné a Species Plantarum-ban és a Genera Plantarum-ban nem tesz említést a generikus név etimológiájáról.
 
A kérdésben szereplő további felvetésekről (mint a faj intelligenciája és bűnössége) e helyen most nem szeretnék nyilatkozni, de szerintem ezek a fogalmak értelmezhetetlenek a növények esetében.
További olvasnivaló a parlagfűről:
Korábban a blogomon írt bejegyzés itt található.
A fajt részletesen tárgyaló monográfia (angol nyelven) itt található.
 
Az ambróziáról, mint az istenek eledeléről pedig itt és itt lehet tájékozódni.

Hivatkozás
Juhász M. (2013): Az istenek eledele? - Amega 20(8): 29-32.  

2016. június 23., csütörtök

"A fűnyírás népbetegség" - Interjú a MN-ban

Jó szívvel ajánlom kedves barátom, Óvári Miklós Magyar Narancsban megjelent interjúját elolvasásra. Alapvetően a Balaton növényvilágáról szól, de több aktuális problémát is érint.
 
 

2016. június 21., kedd

A herbáriumokról a televízióban

Az M1 Kék Bolygó 2016. június 20-án sugárzott című műsorában többek között szó esett a herbáriumok jelentőségéről. A műsorban szó esik a magyarországi orchideák virágzási idejének klímaváltozás által előidézett megváltozásáról  (kapcsolódó cikkünk itt) és a tekert csüdfű 131 éves herbáriumi példányról származó csíraképes magvakról (kapcsolódó cikkünk itt) is. Az adás megtekinthető itt (a herbáriumokról az 5. perctől kezdődően esik szó).

2016. június 20., hétfő

Jut eszembe...

A napokban (majdnem) mindenkinek, mindenről a foci jut eszébe.
Még az orchideákról is.

Forrás: Facebook

2016. június 18., szombat

Jane Goodall-interjú avagy angolul Balóval

 
Gyerekkorom emlékezetes olvasmánya Jane Goodall Az ember árnyékában című könyve, amit tanzániai csimpánz-kutatásairól írt. Nemrégiben az RTL Klub interjút sugárzott a neves (immár 82 éves) kutatóval. Megnézését mindenkinek nagyon jó szívvel ajánlom: tanulságos és reménykeltő. (Én sajnos kissé borúlátóbb vagyok, de remélem Goodall-nak lesz igaza az emberiség és bolygónk jövőjét illetően.)
 
https://www.blogger.com/blogger.g?blogID=10776586514332501#editor/target=post;postID=5704886364687306531
 
A 30 perces interjú megtekinthető itt.

2016. június 17., péntek

Elkezdődött a nőszőfű (Epipactis) szezon!

A vörösbarna nőszőfűnek (Epipactis atrorubens) (és néhány más erdei orchideafajnak) évek óta ismertek állományai a Jászság homokján, elsősorban nemesnyár-ültetvényekben.
Látva ezeket a termőhelyeket javasoltam a lelkes és illetékes természetvédelmi őrnek, Juhász Tibornak, hogy figyelje a bugaci nőszőfű (Epipactis bugacensis) előfordulását, mert az is elképzelhető.
 
Tibor idén sikerrel járt, már bimbós állapotban megtalálta a növényeket, amelyek első példányai a múlt héten virágozni kezdtek.
 
A bugaci nőszőfű a legkorábban virágzó hazai önmegporzó Epipactis-faj
 
Fokozottan védett fajunk, melynek előfordulása eddig hazánkban csak a Duna-Tisza közén volt ismert.
 
Elsősorban olyan meszes homokra telepített nemesnyárasokban lehet számítani a megjelenésére, amelyben "csupasz" avaros foltok is vannak
 Ám vannak még ennél is szokatlanabb Epipactis-termőhelyek.
Emődy Wáman-Zoltán kőszegi családi házuk kertjében évekkel ezelőtt találta az első elbai nőszőfüvet (Epipactis albensis). A fűnyírást elkerülve a növény azóta többször sikeresen magot érlelt és immáron szép számmal jelennek meg utódai.
 
Zoltán a megtalált példányokat kis zászlócskákkal jelöli (hogy elkerülhessék a "leberregést") - a képen éppen a házuk előtti szilvafa alatt első ízben idén megtalált példányokat
Szokatlan látvány: nőszőfű a gázcsap mellett... Ez a faj júliustól szeptemberig (októberig) virágzik, hajtásai jelenleg néhány centiméteresek
Ezúton is köszönöm Emődy Wáman-Zoltánnak és Juhász Tibornak közléseiket és kalauzolásukat!

2016. június 15., szerda

Takács Attila PhD-értekezésének munkahelyi vitája

Meghívó
 
Takács Attila

(Debreceni Egyetem, Juhász-Nagy Doktori Iskola)

Esettanulmányok herbáriumok aktuális botanikai kutatásokban betöltött szerepéről című egyetemi doktori (PhD) értekezésének
munkahelyi (előzetes) vitájára

 

Időpont: 2016. június 17., 13:00 óra


Helyszín: Debreceni Egyetem, Növénytani Tanszék, Diószegi Szeminárium (Élettudományi Épület, 1.035), 4032 Debrecen, Egyetem tér 1.


Az értekezés opponensei:                        Dr. Bauer Norbert PhD főmúzeológus (Magyar Természettudományi Múzeum Növénytár, Budapest)   

                                                                           Dr. Végvári Zsolt c. egyetemi tanár (Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, Debrecen)


A bíráló bizottság elnöke:                         Prof. Dr. Varga Zoltán (DE TTK Evolúciós Állattani Tanszék)

 

Minden érdeklődőt szívesen látunk!

2016. június 13., hétfő

A vetővirág üszöggombája

Tavaly jelent meg a Kitaibelia-ban egy, az Őrségi Nemzeti Park védett növényeinek mikroszkopikus gombáiról szóló közlemény, amely felkeltette az érdeklődésemet ritka növények gomba-parazitái iránt. A kakasmandikó rozsdagombáját szinte az összes hazai és számos erdélyi állományban sikerült azóta megtalálni. Idén tavasszal a vetővirág (Sternbergia colchiciflora) terméseit és magvait keresve figyeltem fel a Balaton mellett a növény tokterméseiben található, sötét barnás-feketés spóratömegre, amelyet valamiféle üszögnek gondoltam, de a világhálón nem találtam róla semmi konkrétumot. Látszólag ugyanez a gomba egy mezőföldi állományban is megtalálható volt (az itteni lelőhelyre ezúton is köszönöm a kalauzolást Voigt Wilfriednek).
 
 
 
A fajt Pfliegler Walter azonosította a Magyarország mikroszkopikus gombáinak határozókönyve (Bánhegyi J. et al. 1985) alapján: nagy valószínűséggel a Moesz Gusztáv (1921: 61.) által Budapestről leírt Urocystis sternbergiae –ről van szó.
 

A faj Magyarország mikroszkopikus gombáinak határozókönyve alapján igen ritka, Moesz csak Budapestről említi: a Hármashatárhegyen Filarszky és Moesz, Máriaremete mellett Zsák Zoltán gyűjtötte.
Úgy vélem, hogy a gomba jóval elterjedtebb lehet, látszólagos ritkaságának oka mögött az a tény húzódhat meg, hogy a botanikusok alig keresik. Kérem, aki esetleg észlelte valahol a gombát legyen szíves email-ben értesítsen!
Hivatkozás
Bánhegyi J., Tóth S., Ubrizsy G., Vörös J. (1985): Magyarország mikroszkopikus gombáinak határozókönyve. I–II. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest. p. 1152.
Moesz G. (1921): Mykologiai közlemények. IV. közlemény. – Botanikai Közlemények 19(1–6): 44–66.

Most érdemes keresni az apró füzényt

A füzényfélék családjába (Lythraceae) többnyire lágyszárú, négy– vagy hattagú virágokkal rendelkező növények tartoznak. Világszerte mintegy 28 nemzetségnek közel 600 faja ismert, legtöbbjük a trópusokról. A füzények nemzetsége hozzávetőlegesen kéttucatnyi fajt számlál, melyek az északi féltekén elterjedtek. Fajaik egy része termetes évelő növény, mint a nedves réteken, ártereken országszerte gyakori pelyhes szárú, tömött virágzatú réti füzény (Lythrum salicaria) és a kopasz hajtású, laza virágzatú vesszős füzény (Lythrum virgatum), mely főként szikesedő réteken fordul elő.

Az egymáshoz nagyon hasonló egyéves életformájú, aprócska termetű füzények közül eddig négyet találtak a Kárpát-medencében, mindannyian az iszapnövényzet jellemző növényei. Leggyakoribb közülük az alacsony füzény (Lythrum hyssopifolia).
 
Az alacsony füzény (Lythrum hyssopifolia) megnyúlt tokterméseitől külső csészecimpái elállnak.
 
Hajtásai lehetnek a talajon heverők (de többnyire felállók), levelei lándzsásak, kihegyezettek
Jóval ritkább az apró füzény (Lythrum tribracteatum Salzm.), mely 10–30 cm-es, általában a talaj felszínén kúszó, sokszorosan elágazó vagy ritkábban felálló hajtásokat nevelő világoszöld növény.

A védett apró füzény (Lythrum tribracteatum) tompás levelei lapát alakúak, alapjuk felé fokozatosan keskenyednek.


 
Apró, rózsaszín virágai a levelek hónaljában fejlődnek. A külső csészefogaik aprók, tompásak, nem elállók.
Termőhelyigénye hasonló az előző fajéhoz, de kissé vízigényesebb. A növény elterjedésének északi határa nálunk húzódik, Szlovákiában mindössze egyetlen előfordulása ismert, közvetlenül a magyar határ mellett. A Tisza délre eső szakaszainak környékén viszonylag gyakori, észak felé haladva egyre ritkábbá válik. Belvizes szántókon, rizsföldeken, kátyúkban, ártéri rétek iszapos mélyedéseiben fordul elő.

Az idén a fajnak úgy tűnik „jó éve” van, a Jászságban két új állományát találtam belvizes szántókon.