2022. március 22., kedd

Növényi névnapok: március 22. Csilla

A név eredete: A Csilla magyar eredetű női név, Vörösmarty Mihály alkotta a csillag szóból. Ugyanakkor a csilla növénynév is, a Scilla növénynemzetség magyar nevének, a csillagvirágnak rövid válozata. A csillagvirágok vagy régiesen „tsillá”-k nevüket minden bizonnyal csillag alakú dekoratív virágaikról kapták.
 
 
A csilla vagy csillagvirág nemzetség fajai a jácintfélék rokonságába tartozó növények. Valamennyien lágyszárú, hagymás növények, virágaik fürtös virágzatban fejlődnek. Néhány évtizeddel ezelőtt még úgy tudtuk, hogy hazánkban egyetlen ősszel és egy kora tavasszal nyíló fajuk él. Az üde erdőkben  március-áprilisban nyíló „tavaszi csillagvirág”-okat egészen a közelmúltig nem különböztették meg egymástól, hanem valamennyit azonos faj különböző változatainak tekintették és kétlevelű csillagvirág (Scilla bifolia) névvel illették. (Bár nemritkán előfordulnak többlevelű példányaik is.) Az utóbbi időben azonban kiderült, hogy a Nyugat-Európában elterjedt tavasszal virító kétlevelű csillagvirág hazánkban nem fordul elő, hanem több, közeli rokon faj helyettesíti nálunk. Ezek egymástól való megkülönböztetése nem könnyű feladat, de egyszerű megjegyezni, hogy minden faj védelmet élvez. Kertekben leggyakrabban a valamivel nagyobb termetű, bókoló virágú szibériai csillagvirágot (Scilla sibirica) ültetik, mely nálunk nem honos. Hazánkban legelterjedtebb faj a ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis), mely a főként a Dunántúlon él, de előfordul a Börzsönyben és a debreceni Nagyerdőben is. Tőkocsánya vörösbarna, levele sötétzöld, a kékes színű lepellevelek tövén élesen elkülönülő fehér foltok figyelhetők meg. Szurdokerdőkben, bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben és ártéri ligeterdőkben él.
Hazánkban csak a Zempléni-hegység és az Észak-Alföld gyertyánosaiban, ligeterdeiben fordul elő az erdélyi csillagvirág (Scilla kladnii). A tőkocsány és a levél világoszöld. Rendszerint kisebb termetű növényke, mint a ligeti csillagvirág, virágai halványabbak és kisebb számban fejlődnek.
A nyugati csillagvirág (Scilla drunensis) Magyarországon különös elterjedésű növény, a Dél-Dunántúl, az Északi-Középhegység és a Tiszántúl néhány pontján található. A Bükk-hegységben elég gyakorinak számít, de szép maradvány állományai élnek két utolsó sziki tölgyesünkben, Ohaton és Újszentmargitán is. Magkezdeményeinek számában., hajtáscsúcsának és toktermésének színében különbözik a nadapi csillagvirágtól (Scilla spetana). Ezt az erőteljes növekedésű, széles levelű növényt hazánkból írták le és jelenleg csak a Velencei-hegység egy lösztölgyesében ismert.
A tavasszal nyíló, üde erdőkben előforduló fajoktól több szempontból is jelentősen eltér a száraz gyepekben előforduló őszi csillagvirág (Scilla autumnalis). E mediterrán elterjedésű növény a Földközi-tenger medencéjében megszokott őszi csapadékmaximumot követően, augusztustól októberig nyílik. Hazánkban a Tiszántúl déli részének ürmös szikespusztáin szórványosan – bár néhol igen nagy egyedszámban – és a Balaton-felvidék és a Keleti-Bakony sziklafüves lejtőin, karsztbokorerdeiben fordul elő. Filigrán, arasznyi magas növény. Eleinte tömött, később fellazuló fürtjében 10-30 virág fejlődik. Lepelcimpái 3-5 mm-esek, kékeslilák. 6 porzója sötét kékeslila. 4-15 cm hosszú levelei a virágzás végéhez közeledve kezdenek fejlődni, keskeny-szálasak (kb. 1 mm szélesek), szürkések, félhengeresek.
A nemzetségnek a mediterráneumban több más, igen dekoratív faja is él.
 
Csilla-fajok, balról jobbra: őszi csillagvirág (Prospero elisae), Scilla drunensis, Scilla haemorrhoidalis (Kanári-szigetekről), Scilla vindobonensis és Scilla peruviana
 
 
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése