2015. március 9., hétfő

Dunántúli temetők védett növényei – kora tavasszal



A múlt héten folytattuk a hazai temetők botanikai értékeinek felmérését. Óvári Miklóssal, Löki Viktorral és Fekete Rékával Zala, Vas és Somogy megyékben összesen 91 temetőt kerestünk fel (a tavaly őszi dunántúli felmérésről itt írtam, a törökországi temetők orchideáiról az érdeklődők itt olvashatnak). A meglátogatott temetők több mint kétharmadában találtunk védett növényfajt, összesen 11-et, közöttük 5 orchideát.

A zalai és őrségi temetőkben gyakori a szártalan kankalin (Primula vulgaris)
  
Sírokra gyakran ültetik különböző hibridogén, ‘nemesített’ változatait
 
Az esetek mintegy negyedében különböző rózsaszín színárnyalatokban ‘pompázó’ hibridek is megfigyelhetők, de ezek aránya a populációban általában 1 százalék alatti

Összesen három temetőben találtunk téltemetőt (Eranthis hyemalis). Állományai kivétel nélkül ültetettek
A hóvirágot (Galanthus nivalis) gyakran ültetik sírokra, de természetes és jelentős állományai is megtalálhatóak temetőkben. A csillagvirágok (Scilla spp.) viszont ritkaságnak számítanak
Zalai temetőben virító pannon csillagvirág (Scilla vindobonensis)
.
Most pedig következzenek az orchideák...

Pókbangó (Ophrys sphegodes, balra) és agár sisakoskosbor (Anacamptis morio, jobbra) tőlevelei
  
Tarka pettyeskosbor (Neotinea tridentata) tőlevelei
















Tarka pettyeskosbor és pókbangó tőlevelei szürkéllenek egy mohos, ellaposodott egykori sírhanton
Temetőben nem találtuk, de Zalában és a  Zselicben is gyönyörködhettünk a kakasmandikóban. Utóbbi helyen észleltük a faj jellegzetes rozsdagombáját is, amelyről az érdeklődők többet megtudhatnak Jandrasits László és Fischl Géza: Védett növényfajok mikroszkopikus gombái az Őrségi Nemzeti Parkban és környékén című a Kitaibelia-ban nemrégiben megjelent cikkéből.


Virágzó kakasmandikó (Erythronium dens-canis) levelén az Uromyces erythronii - narancssárga színű ecidiumtelepével
 
És most következzen valami egészen más
A temetők képéhez hozzátartozik az örökzöld puszpáng (Buxus sempervirens). [Az örökzöld növényeket a keresztény és muszlim temetkezési hagyományok egyaránt az örökléttel kapcsolják össze.] A puszpáng hazánkban nem őshonos, nem tered agresszíven (nem viselkedik özönnövényként). Az utóbbi években hazánkban is felbukkant a selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis), melynek hernyói kizárólag a Buxus-on táplálkoznak és nem egyszer tarra rágják azt. A meglátogatott temetőkben összesen 25 alkalommal jegyeztem fel a Buxus jelenlétét és ezek közül 15 esetben a puszpángmoly jelenléte is észlelhető volt.
  
Puszpángmoly hernyói által tavaly tarra rágott Buxus sempervirens (az elmaradhatatlan szártalan kankalinnal)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése