2017. március 11., szombat

Kakasmandikó vagy kankósmandikó?


Horvátországból hazafelé már szép nyílásban találtuk a kakasmandikót (Erythronium dens-canis) és több lelőhelyen annak rozsdagombáját (Uromyces erythronii) is. E növény egyik személyes kedvencem, nemcsak különleges megjelenése és szépsége, hanem nyílási ideje miatt is: mert amikor elkezd nyílni tényleg megérkezik a tavasz és elkezdődik a terepszezon.



Emlékszem 30 évvel ezelőtt mennyire lenyűgöztek Seregélyes Tibor és Németh Ferenc a fajról készült fényképei és szöveges ismertetései. Utóbbi néhány sora mélyen beivódott az emlékezetembe: „Jó néhány népi elnevezésében a levelek jellegzetes foltossága bizonyos nemi betegségekkel és hordozóikkal állíttatik párhuzamba (kankósdi, kurvavirág).
A növényt manapság mindenki kakasmandikó néven ismeri, de úgy gondolom, hogy ennek oka jóindulatú eufemizmus. Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály, magyar növénytani szaknyelv megalapozói (egyetertésben mesterükkel, Földi Jánossal) jó érzékkel választották ki a magyar nép ajkáról származó elnevezéseket - de némi cenzúrát is alkalmaztak. Amint a Debreczeni Fűvész Könyv (1807) Előljáró beszédében megfogalmazták: „minden előttünk tudva volt alkalmatos magyar nevezeteket becsben tartottunk, és meghagytunk: de meg kell vallani, hogy azok közt a bábalelte fűnevek közt, melyek a köznép szájában sőt könyveinkben is forognak, sokan vannak botránkoztató, babonás, helytelen, csúf nevek, sőt olyan gyalázatosok is, melyeket becsülletes ember szájára venni is átallana. (Lásd Dr. Földi János Kritikáját a magyar fűvésztudományról.)
Véleményem szerint lehetséges, hogy e sorok szolgálnak magyarázatul növényünk manapság használatos nevére is. A fajnak a kakashoz vajmi kevés köze van, annál inkább elképzelhetőnek tartom, hogy a név jelzője eredetileg nem kakas, hanem „kankós” volt.
 
Jobban illik rá a kankósmandikó elnevezés...
Hasonló jellegű és jószándékú módosítások nem ismeretlenek például térképekről sem: így lett az eredetileg Kurv@-kútból Céda-kút vagy így alakult ki egyetlen illetlen mássalhangzó elhagyásával a Lóingató-hegy...

Egy alternatív magyarázatot adhat a névre Rácz János Madárneves összetételek a növényvilág terminológiájában I. című cikke: "Mint azt a kakasbandikó alak alátámasztani látszik, ez a név a kakasbenderó elnevezéssel függhet össze, és jelentése szintén hasonló lehet." Erdélyben ugyanis a "benderészni", "bögyörészni, "bendérezni" igét a tyúkok kakas általi meghágására használják.  Akárhogy is legyen, mindenesetre ez a magyarázat is elég érdekes és hasonló tőről fakad...


A mandikó tényleg lenyűgözi az embereket, ezt példázza a Kaposváron neki állított faszobor is

Kányádi Sándor A viszontagságos kakasmandikó című elbeszélése elolvasható itt.

2017. március 9., csütörtök

Látonyafélék és filogen"etika"

A látonyafélék (Elatinaceae) a növényi filogenetika „mostohagyerekei”. Ez alatt azt értem, hogy egy olyan növénycsaládról van szó, amely az utolsók között került górcső alá abban a tekintetben, hogy kik a rokonai és milyenek a leszármazási viszonyai. Tudtuk ezt évek óta és részben ez a tény indukálta ez irányú kutatásainkat is (meg persze az érdeklődés ezek iránt a különleges és érdekes növények iránt). Elég sok erőfeszítésünkbe került, hogy összegyűjtsük ezekből a ritka és nehezen megtalálható növényekből a vizsgálathoz szükséges anyagot. Jártunk többek között nyomukban Lampedusa, Szicília, Ciprus és Szardínia szigetén, Spanyol-, Lengyel-, Magyar- és Törökországban, szereztünk mintákat Oroszországból, Nepálból és az USA-ból. Úgy látszik azonban ez az érdekes csoport másoknak is felkeltette az érdeklődését. Cai és munkatársai (2016) megelőztek bennünket. Bár bemutattuk eredményeinket a Magyar Biológia Társaság Botanikai Szakosztályában vagy az Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében c. konferencia 2014-es soproni rendezvényén, mégis késve tettük közzé a „nagy opuszt”, amely a korábban közzétett Cai et al.-féle közleményhez is bőven adott új szempontokat. Ám utóbbi cikket – annak ellenére, hogy a benyújtás idején létezéséről még nem tudtunk – mégis hivatkoztuk. Át kellett írnunk a bevezetésben és az összefoglalóban azokat a mondatokat amikben azt hangsúlyoztuk, hogy mi vagyunk az elsők, akik a nemzetség leszármazási viszonyait molekuláris filogenetikai módszerekkel vizsgáljuk.
A mi munkánk megjelenéséhez képest csaknem két hónappal később jelent meg egy amerikai kutatócsoport két cikke. Ezekben egyik őket megelőző kutatásról (Cai et al 2016, Sramkó et al 2016) sem esik említés.  Sőt azt állítják: "The cosmopolitan genus Elatine (Elatinaceae) includes about 25 aquatic species of mostly diminutive aquatic plants, whose relationships have not been evaluated using a phylogenetic approach."
Amit nem hivatkozunk az nem is létezik?
 
(Csak zárójelben teszem hozzá, hogy a Les-labor féle cikkek szinte kizárólag herbárumi példányokból nyert genetikai információn alapulnak. Mi viszont vettük a fáradságot, hogy megkeressük a növényeket… Ami néha nem is olyan könnyű. De szeretném látni, hogy Razifard vagy Les megtaláljon és azonosítson egy látonyát!)
 
Hivatkozások
Cai, L., Xi, Z., Peterson, K., Rushworth, C., Beaulieu, J., & Davis, C. C. (2016). Phylogeny of Elatinaceae and the tropical Gondwanan origin of the Centroplacaceae (Malpighiaceae, Elatinaceae) Clade. PloS one 11(9): e0161881.
Razifard, H., Rosman, A. J., Tucker, G. C., & Les, D. H. (2017). Systematics of the Cosmopolitan Aquatic Genus Elatine. – Systematic Botany 42(1), 73–86.
Razifard, H., Les D. H., & Tucker G. C. (2017): Reticulate Evolution in Elatine L.(Elatinaceae), a Predominantly Autogamous Genus of Aquatic Plants. – Systematic Botany 42(1): 87–95.
Sramkó, G., Molnár V., A., Tóth, J. P., Laczkó, L., Kalinka, A., Horváth, O., ... & Popiela, A. (2016): Molecular phylogenetics, seed morphometrics, chromosome number evolution and systematics of European Elatine L.(Elatinaceae) species. – PeerJ 4: e2800.

2017. március 8., szerda

Liliputi kígyónyelv

Aki a közönséges kígyónyelvet (Ophioglossum vulgatum) már látta, az tanusíthatja: nem könnyű megtalálni. Ám érdemes szemügyre venni a rokon portugál kígyónyelvet (Ophioglossum lusitanicum): ez a faj apró termete miatt még rejtőzködőbb. Nem csoda, hogy Horvátországban miután megtalálták 19. század közepén, majd másfél évszázadig (a 21. század elejéig) szem elől tévesztették. Nagy örömömre ma mi is megtaláltuk az Isztriai-félszigeten.
 

Spórás példányai is legfeljebb néhány centiméter magasak

A Kamenjak-on a legeltetett mohás talajfelszíneken hihetetlen mennyiségű orchidea tőlevelet találtunk. A kígyónyelv aprócska, szinte pozsgás meddő levelei jóval kisebbek és ritkábbak, de igen jellegzetesek.
 
 

2017. március 2., csütörtök

"A halál árnyékában" - temetői kutatásaink visszhangja az Earth Island Journal-ban

Az Earth Island Journal című amerikai ismeretterjesztő folyóirat legfrissebb számában Eric Freedman tollából jelent meg egy "In the Shadow Of Death" című cikk a temetőknek természeti értékek megőrzésében játszott szerepéről. Az írásban a 2014 óta folytatott temető-kutatásunk több eredményéről is szó esik.

2017. február 28., kedd

Kitaibelia 22. évfolyam 1. füzet – Felföldy Lajos emlékszám



Folyik a Kitaibelia című botanikai-természetvédelmi folyóirathoz beérkezett kéziratok lektorálása és szerkesztése. A soron következő 22. évfolyam 1. számot a tavaly elhunyt Felföldy Lajos emlékének ajánljuk.
Felföldy Lajos (19202016), a magyar botanika kiváló alakja és több biológiai tudományterület hazai úttörője



2017. február 26., vasárnap

A dán kanálfű csíranövényei

A sózott utak szegélyén hazánkban tavaly megtalált dán kanálfű (Cochlearia danica) csíranövényei már jól megtalálhatók, néhol összefüggő zöld szőnyegben jelennek meg.

Az Európa atlantikus partvidékeiről származó faj csíranövényeit szemmel láthatóan nem viselte meg az idei komoly tél. Úgy tűnik további terjedését térségünkben nem fogja a téli hideg korlátozni.

2017. február 19., vasárnap

Cikk az albániai temetők orchideáiról

Megjelent az albániai temetők orchideaflórájáról írt közleményünk a Pakistan Journal of Botany című folyóiratban
Összefoglalás
Temetők jól ismert menedékhelyei számos élőlénynek, mivel e különleges élőhelyek hagyományos kezelése komoly természetvédelmi értéket kölcsönöz nekik. Bár a vallás is hatással van a temetők használatára és kezelésére, azt eddig nem vizsgálták, hogy a felekezeti hovatartozás miként befolyásolja a természeti értékek fennmaradását. Ennek megválaszolására 166 albán temetőben mértük fel az ott előforduló orchideákat és vizsgáltuk a temetők jellemzőit (földrajzi helyzet, tengerszint feletti magasság, terület, sírokkal borított terület aránya, erdővel borított terület aránya, gyeppel borított terület aránya, felekezeti hovatartozás). Összesen 88 temetőben (a vizsgált temetők 53%-ában) találtunk orchideát (összesen 29 taxont). Eredményeink alapján a muszlim temetők átlagosan több orchideának adnak otthont, mint a keresztény temetők. Az orchideák mennyisége szignifikánsan pozitívan korrelál a tengerszint feletti magassággal. Vizsgálatunk alapján egyrészt az albán temetők jelentős orchidea-refúgiumok, másrészt a vallási hovatartozás befolyásolja a temetők hosszú távú használatát és ez jelentős hatást gyakorol a természeti értékek fennmaradására.
A teljes közlemény letölthető innen.
A: A temető kerítésének hatása: a növényzet borítása a legeltetés következtében sokkal kisebb a temetőn kívül (a bal oldalon), mint a temetőn belül (jobbra). [Drashovicë, Vlorë]; B: Anacamptis morio [Qinam, Kolonjë]; C: Anacamptis laxiflora [Vlorë, Vlorë]; D: Epipactis microphylla [Zgosht, Librazhd]; E: Ophrys apifera [Shtrazë, Elbasan]; F: Ophrys epirotica [Cerenec i Eperm, Bulqizë]; G: Ophrys crassicornis [Vlorë, Vlorë]; H: Platanthera chlorantha [Plasë, Korçë]; I: Serapias parviflora [Fterë, Delvinë]. – A fényképeket készítették:  A : Takács A.; B – I : Molnár V. A.
Hivatkozás
Molnár V. A., Takács A., Mizsei E., Löki V., Barina Z., Sramkó G. & Tökölyi J. (2017): Religious differences affect orchid diversity of Albanian graveyards. – Pakistan Journal of Botany 49(1): 289-303.